Bolyai János

Bolyai János minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa, tragikus sorsú lángész volt. Napjainkban, tudományos körökben, bárhol a világon neve a magyarral szinonim Eötvös Lóránd mondotta egyik emlékbeszédében "…csak az az igazi tudomány, amely világra szól;…ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer; ilyen teljes mértékben talán egyetlenegyszer."

Ezek dacára a magyar közvélemény alig tud egy-két mondatnál többet róla. Eötvös József írta a múlt század derekán fiának Bolyai Jánosról : "Bolyai Jánosnak a paralellák teóriájáról írt kisebb munkája/.../a római tudósnak nézete szerint a legnagyobb mi a matematika körében e század alatt történt/.../ És azon ember soha nem volt akadémikus, Erdélyben félbolondnak tartatott, s míg Gauss vele éveken át levelezett / itt Bolyai Farkasra gondolhatott, mert János sohasem levelezett Gaussal/ , Ausztriában mint genie-hadnagy penziáltatott, s ha örülünk, hogy nagy matematikust adtunk a világnak, lehet-e nagyobb bizonysága barbarizmusunknak?"

A Marosvásárhelyi Református Kollégium híres matematikaprofesszorának, Bolyai Farkas fia - akárcsak apja- a maga korában csodagyereknek számított. Kilenc éves koráig nem járt iskolába, apjával és a marosvásárhelyi kollégium legjelesebb diákjaival otthon tanult. Tizenhárom éves korában differenciál-, integrál­számításokat végez, folyékonyan beszél latinul, németül és virtuózként hegedül. Gyakran apja helyett õ tartja az órákat a marosvásárhelyi kollégiumban. Továbbtanulásához sem Erdélyben, sem Pesten, sem Bécsben nem igen lehet tanárt találni. Egyetlen ember van Göttingában, Gauss, a matematika fejedelme akitõl a lángelme János tanulhatna, de õ válaszra sem méltatja az apa levelét, ami­ben pártfogását kéri. Két évi tengõdés, pártfogókeresés után az erdélyi arisztokrácia összefogásának köszönhetõen összegyûl a külföldi tanulás költsége -Bolyai Farkas mintegy húsz évi fizetése- amivel beiratkozhat a bécsi katonai akadémiára.

Könnyû a csecsemõnek messzire látni ha óriások tartják magasba -állítja Newton . Bolyai Jánosnak sikerült messzire látni, kitekinteni abból a szûk térbõl, amiben az emberiség Euklidész óta közel kétezer éven át szemlélte a körülötte lévõ világot. Ez idõ alatt matematikusok sokasága próbálkozott ezzel a kitekintéssel- sikertelenül. És ekkor a 20 éves Bolyai János felfedezi az abszolút tér titkát, forradalmasítja a térelméletet, amirõl így vall Temesvárról 1823. nov. 3-án /ma ez a Magyar Tudomány Napja / apjához írott levelében : "semmibõl egy új, más világot teremtettem". A mindössze 20 oldalnyi geometriai munkát Bolyai latin nyelven írta. Címe: Scientia spatii, a veritate aut falsitate axiomatis XI-mi Euclidei. A rövidterjedelmû munkát Bolyai Farkas az akkor megjelent Tentamen c. matematika könyvének függelékeként jelentette meg Marosvásárhelyen, ezért a János munkája Appendix néven vált ismerté./

Bolyai János felépített egy ellentmondásmentes geometriát, amelyről csak Einstein általános relativitáselmélete igazolta, hogy az anyagi világ térbeli szerkezetére is alkalmazható. Elméletét apja nem látta át, Gauss pedig -akit felkértek a bírálatra ezt a máig is vitatott levelet írta:

"Ha avval kezdem, hogy nem szabad megdicsérnem, bizonyára egy pillanatra meghökkensz; de ha megdicsérném, ez azt jelentené, hogy magamat dicsérném, mert a mû egész tartalma, az út amelyet a fiad követ, és az eredmények, amelyekre jutott, majdnem végig megegyeznek részben már 30-35 év óta folytatott meditációmmal...Szándékom volt, hogy...saját munkámból... semmit se bocsássak nyilvánosságra...csak kevés olyan emberre akadtam, aki azt, amit vele közöltem, különös érdeklõdéssel fogadta volna...Nagyon meglepett tehát, hogy e fáradtságtól már most megkímélhetem magam, és nagyon örvendek, hogy éppen régi jó barátom fia az, aki engem olyan csodálatos módon megelõzött." ^1.

A levél Jánost lehangolta, az értetlenség, amit a környezetében tapasztalt súlyosan leverték és kérte a katonai állományból való nyugdíjazását. Vídékre költözött és tovább dolgozott egy újabb geometriai rendszer kialakításán. Ez a munkája - a Raumlehre- befejezetlen maradt. Szinte a matematikánál is terjedelmesebb kézirathagyaték maradt ránk, amelyben Bolyai János tökéletes társadalom állapotának alapelveit dolgozta ki. A TAN címet viselő műből máig csak töredékeket adott ki Benkő Samu. Mint az osztrák hadsereg nyugalmazott kapitánya behatóan foglalkozott a 48-49-es forradalom nagy kihívásaival. Eszmeileg azonosult a forradalom eszméivel, de mindenféle cselekvés előtt elbizonytalanodott. Kossuth Lajoshoz címzett kiadványtervezetében megfogalmazott gondolatok sokban emlékeztetnek Széchenyi eszméire.

Az 1850-es évek végétől kezdve folyamatosan betegeskedett. A Priessnitz által -akivel levelezett is- felfedezett vízkúrával próbálta magát éveken át kúrálni. 58 éves korában mindenkitől elhagyatva halt meg, utolsó útjára a kötelező néhány fős katonai kíséreten kívül csupán három civil kísérte és hantolta a jeltelen sírba. Köztük volt az egykori cselédlány is, ő mutatta meg évekkel később a városi elöljáróknak hol nyugszik Bolyai János.

A marosvásárhelyi református egyház halotti anyakönyvében a következő bejegyzés olvasható:

"Híres, nagy elméjű matematikus volt, az elsők közt is első. Kár, hogy nagy telentuma használatlanul ásatott el."

Az egyetemes tudomány ma az őt megillető helyen tartja számon.

^1. Dávid Lajos: A két Bolyai élete és munkássága. Gondolat, 56.